Egy kolozsvári egyetemista lány, és egy nála jóval idősebb, kiégett, pesti Nagymenő szerelme.
Három nap története.
...sikerülhet-e...?
Van-e férfi és nő között Csoda?
Paradicsom.
A Szerelem felülírja-e a Halált?
A dráma vége nyitva marad.
De Sarkadi, negyven évesen, nem sokkal ezután, kivetette magát az ötödik emeletről.
És fönn a mennyben, most már József Attillával és Latinovics Zoltánnal cigizgetve valószínűleg azt állapítják meg:
"Nem. A Földön nem sikerülhet.
Itt lent csak Elveszett Paradicsom van".
Fiatal koromban először a televízióban láttam ezt a csodálatos magyar drámát.
A forgatás közben a pesti főhős ( Zoltán) bölcs, vidéki, botanikus-polihisztor édesapját( Sebők Jánost) játszó színész, az öreg Páger Antal is meghal.
Milyen a Sors...Utolsó monológjait már felolvasott narratív szövegek helyettesítik az elsötétített képernyőn...
Zoltánt, a pesti orvost, Cserhalmi György, Mirát, a tiszta, okos, szellemes 19 éves, egyetemista leánkát, az akkor még főiskolai hallgató, Hegyi Barbara(Zorán felesége) játszotta...
Zoltán, a kiégett orvos, meglátogatja édesapját falun, hogy vele töltse élete utolsó három napját...
(A dráma előzményeként Zoltán a pesti lakásában abortuszt hajtott végre barátnőjén, aki ebbe belehalt. Akár 10 év börtönt is kaphat)
Elhatározta, hogy börtönbe nem megy. Nem akar már harcolni: öngyilkosságra készül.
Neki az egész élet már egy merő börtön.
Cinikus, keserű, iszákos zseni.
( Csehov elveszett hősei, Platonov, Ivanov és Hruscsov is, szinte mind-mind, alkoholista orvosok, bukott értelmiségiek, egyúttal női bálványok, környezetükből kiemelkedő zsenik)
Zoltán terve az, hogy még hazamegy falura elköszönni édesapjától , 75. születésnapjára;
még ki akar vele vágni egy vén diófát a kertben...
még meg akar vele inni egy pohár pálinkát.
Aztán annyi.
De ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy ablak...
A születésnapra mások is igyekeznek.
A rokonság Pestről, Erdélyből.
Többek között a kolozsváriak: apa és lánya.
Mira 19 éves, tiszta mint a hegyipatak. Kolozsvári egyetemista. Már Zoltán érkezése előtt a pesti orvos fényképeit nézegeti a szülői házban, róla ábrándozik.
Zoltán megérkezik.
Durva, de okos. És vonzó.
Egy nap alatt egymásba szeretnek.
De van-e ennek jövője?
Mira könyörög: megvárja.
A börtön után nem 19 lesz ugyan, hanem 30, de ( megint csak Jákób és Rachel szerelme a példa az Ószövetségben, 14 év várakozás) megvárja Zoltánt.
Az igazi főhős azonban mégis Zoltán apja, a bölcs öregember, Sebők János.
Fiának nem könyörög. Pusztán életpéldája logikájával érvel: Negyven évesen tért vissza a szovjet hadifogságból, amikor a fia megszületett. Akkor kezdődött számára az
Igazi Élet.
Arra serkenti elveszett gyermekét, hogy a fogság ideje alatt is
tanulhat, bölccsé válhat!
Hiszen, mint mondja, valahol az iskola, a tanulás is börtön, ahol szorgalommal elrepül az Idő.
De Tudás repül vissza.
Vajon sikerül-e neki?
És a lánynak?
Megvárja-e őt, ahogy mondja?
El lehet ezt hinni?
Két-három nap ismerkedésre 13 év várakozás?
A szerelemben nem az a kérdés, hogy mi történik, mit érzel Ma, vagy Holnap.
Az mindig ugyanaz: újdonság, titok, testi és szellemi-lelki felfedezés.
Lélekfejtés. Gyönyör és Rettegés.
A pillanatnyi Érzés pusztán carpe diem...
Az igazi, tartós szerelemben az a kérdés:
Ki is Valójában a Másik?
Szeretni és szeretve lenni: kölcsönösség és egyenrangúság.
Lehet-e hosszan-hosszan együtt élni Vele?
Rá bíznám-e az életemet?
És az egóm...?
Ki vagyok én? Tudok-e, akarok-e alkalmazkodni, kompromisszumot kötni?
Igazán, megint szeretni.
Elfogadni...önmagam életét megosztani...szabadságomat föladni...
Kockáztatni.
Mira döntött.
Az édesapja példát adott.
És Zoltán?
A Mocsokból érkezett, Nyugat felől.
Pestről.
Jó érzés, és átélte, látta, életdöntése előtt, hogy a bölcsesség, a diófa, a természet, a folyó... ahol Míra és ő fürödtek...a méhészet...az egész istenáldotta Természet
talán egy (Szatmár megyei) falucskában van.
A Hűség pedig: Kolozsvárott...
( a drámakötet átvehető két példányban, Szatmáron, az Emmanuel szekéren, ajándékba, hétfőtől)